Marosfalvi Imre Enrico - zenei mdium Marosfalvi Imre Enrico - zenei mdium Marosfalvi Imre Enrico - zenei mdium
English Deutsch Magyar Franais Espaňol Zuhause

Moment Music

Általános megközelítés:
A fenti elnevezés Marosfalvi Imrétől származik. Komolyzenei improvizációs műfaj, melynek lényege: az előadó és a zeneszerző egyszemélyben ("improvizátor"), tapasztalatainak, szubjektív állapotainak összehangolása egy, vagy több megadott téma, gondolat, érzés, hangulat konkrét térben és időben - tehát itt és most - rá gyakorolt hatásaival. E gondolat hordozója, mint az improvizáció tárgya lehet képzőművészeti, irodalmi, mozgásművészeti, ill. más zenei alkotás, de gyakorlatilag bármilyen téma inspirálhatja, a feladat arra helyzetre vonatkozik, amiről éppen szó van. A "Moment Music" kifejezés azt jelenti, hogy bátran éljük meg ezt a "jelenidejűséget" . Vállaljuk, s értékként fogjuk fel az idő folyamatában életünk minőségi cselekvéseit, történéseit, létezéseit, melyben az alkotás, mint magasabb rendű létezési funkció jelenik meg.

 

 Személyes vallomás:
"Bennem állandóan szól a zene. Bármi lehet az improvizáció tárgya, a zene mindig más, még azonos téma azonnali, egymást követő megszólaltatása esetén is, mert semmi sem ismétlődik az életben sem pontosan ugyanúgy, semmi sincs kétszer teljesen egyformán.
A megszólaltatott zenei anyag azonban már kész formába öntve kerül a hallgatóság elé."

 

Előadási módok:
Nagyon fontos, hogy őszinték legyünk. Figyeljük a belső hangot, s "hagyjuk vinni" a kezünket a hangszeren, s ne avatkozzunk bele erőszakkal az egónkkal a belső történésekbe.

Játszhatunk egyedül, mintegy monológot előadva, hangosan gondolkodva a zenében. Játszhatunk társakkal is, mintha zenével beszélgetnénk.

 


 

Marosfalvi Imre Enrico:

GONDOLATOK AZ IMPROVIZÁCIÓRÓL.

Az alkotás az ember legnagyszerűbb, legmagasztosabb életmegnyilvánulása.
Teremtőjéhez méltóan, minőséggel járhatja saját létútját e földi dimenzióban, ha akarja.
A lehetőség mindenki előtt nyitva áll, de fejlődési szintjétől függ, hogy e hallatlan csodát megkapja-e, s ha megkapta, felismeri-e.
Ha valaki ezt a csodát - mint egy ajándékot - művészet formájában élheti meg, az kimagasló értéket és spirituális fejlődést hozhat létre saját maga és mások számára.
Az improvizáció az egyik legizgalmasabb alkalmat, szituációt, attitűdöt adja meg mindehhez, s arra, hogy a jelen időt folyamatos értékként élhesse meg bárki, bármely művészeti ágban.
Az "egómentes" alkotó számára nincs akadály, mivel a szellemi sík hozza mozgásba a testet.
A folyamatos alkotás kiterjedhet mindennapi életünk legapróbb részleteire, s nemcsak konkrét művészi tevékenységünket jellemezheti.
A társművészetekben van egy közös pont, ahonnan eredeztethetőek, s csak megjelenési formájuk és eszköztáruk tér el, ez pedig: az ember gazdag érzés-, és gondolatvilága.
Az idők folyamán rengeteg fölösleges és természetellenes réteg rakódott a művészetekre, egyre jobban elhatárolva az alkotót, előadót a közönségétől. Egyáltalán: ezek a résztvevők miért lettek külön személyek? Valaha mindenki volt alkotó, előadó és befogadó is egy személyben.
Ennek visszaállítása ma már szinte lehetetlen, de ismerkedni a lehetőséggel igencsak időszerű, melynek nagyszerű lehetősége: az improvizáció és a kreatív életvitel.
Improvizáció a zenében: komolyzenei formája mindig is létezett, de fokozatosan elnyomták, valószínűleg tudatlanságból és lustaságból. Rászoktak az átlagmuzsikusok, hogy más írja meg a zenét, és tőlük független a megrendelő személye, érzésvilága, így inkább csak megélhetést jelentett számára a "zenészkedés". A hallgató pedig passzívvá vált, s inkább üres hangzáskép élvezetévé degradálta, miközben ő maga mással foglalkozott. Manapság már a hangkulisszák szintjén odafigyelés nélkül "hallgatja" (bár hallja, de nem éli) a legtöbb ember a zenét.
Az improvizáció kétféle lehet:  megadott zenei témájú és általános érzelmi, hangulati           indíttatású.
Az improvizálás feltételei:  -     biztonságos szakmai, technikai tudás

  1. invenciós rátermettség
  2. interdiszciplináris tájékozottság, fogékonyság
  3. élettapasztalat, vagy/és empátiára való magas fokú hajlam
  4. Ph.Q., I.Q., E.Q., S.Q. érzékeny korrelációja és gyakorlati alkalmazása
  5. rendszeres szereplés, rutin, pódiumállapot

Improvizáció és a társművészetek: mindegyik művészeti ág ősidők óta hat egymásra,
oda-vissza. A kölcsönhatás a lényeg. Érzékeny figyelés, teljes odaadás és mellérendeltségi viszony biztosíthatja az egyenlő feleknek kijáró tiszteletet, ezzel megteremtve a közös alkotás lehetőségét, minőségét.
Improvizációs előadások:  Kialakíthatók párban, hármas, vagy akár négyes társművészeti aktív jelenléttel. Azt kell tisztázni, hogy mely művészeti ág adja az inspirációt, a többi pedig további önálló, értékes művet hozhat létre belőle, mely természetesen visszahat(hat) az eredeti alkotásra, új művet hozva létre általa. Ezeken az előadásokon a közönség is alkotótársként van jelen, nem pedig "passzív" befogadóként, mintegy "elszenvedve" a rámért, és előre, hajszálpontosan kiszámított hatást. Az igazi interaktív előadás az, amikor minden indíttatás a
közönség spontán kreativitásából ered, feloldva gátlásait, s korábbi passzivitását.
Eltűnik, elolvad a sok évszázados jégfal az alkotók és a közönség között!

 

Színházi improvizáció:  a közönség soraiból felkérünk valakit, hogy mondjon el egy vele megtörtént sztorit, melyről úgy gondolja, hogy valamilyen szempontból érdekes, hasznos, vagy esetleg humoros volt, s mások érdeklődésére is számot tarthat. Az 5-6 tagú színészcsapat pillanatok alatt "szerepet oszt" s kezdődhet az előadás. A zenészek (2-3 fő) a színpad egyik szélén ugyancsak a történettel és a színészekkel összedolgozva improvizál. Intenzív élményt, katarzist ad az ilyen, több történetet is feldolgozó színházi est. Kellék és tervezett világítási effektek, díszletek és kosztüm nélkül, csak jelzésszerűen a lelki, és érzelmi folyamatokra koncentrál minden résztvevő, és ez izgalmasabb mindennél. Felszínre kerül az élet valóságos oldala minden manír és megjátszás nélkül. Itt van, megszületik az értékes jelen, ami tulajdonképpen akár fájdalmas, akár vidám jellegű, mindenképpen a boldogság állapotát valósítja meg.

 

Kiállítás megnyitó és zenei improvizáció:  Bármilyen képzőművészeti alkotás képezheti az improvizáció témáját. Megnyitón természetesen csak egy, vagy néhány rövidebb tételt játszhatunk, de önálló hangversenyt is szervezhetünk a kiállító teremben, ahol a közönség aktivizálására érdemes a képzőművész által megadott címeket az alkotások alól elvenni, vagy letakarni, így a közönség saját ötleteivel helyettesítheti, s ezzel megadhatja a zenei improvizáció témáját.
Egy másik hallgató pedig kiválaszthatja a zenét elkezdő muzsikust, aki az improvizációt formailag kézben tartja, s ezzel mintegy irányítója lesz a tételnek.

-

Versek és zenei improvizáció:  Egy meghívott előadóművész a közönség által kiválasztott verset elmondja, majd a zenészek improvizálnak rá az eddig vázolt metódus szerint.
Érdekes közönség-bevonási lehetőség, ha a vállalkozó hallgató saját maga is elmondja az általa választott költeményt, mely esetleg újabb értelmezési lehetőséget rejt magában. Elképzelhető olyan verzió, hogy másodszor, vagy akár többször is elhangzik a vers, s ezalatt párhuzamosan szól a zene.

 


 

MAROSFALVI IMRE ENRICO (hegedű)
ZENEI ELŐADÁSAINAK
STÍLUS ÉS MŰFAJ JEGYZÉKE


Komolyzene
Reneszánsz, barokk, klasszika, romantika, XX. sz. mestereinek művei

Improvizációs műfaj
Kiállítás megnyitók, irodalmi, színházi, mozgásművészeti műsorok

Klasszikus könnyűzene
Keringők, tangók, jazz számok, filmzenék, musical-ek, operettek

Magyar zene
Magyar népdalok, magyar népdal feldolgozások, verbunkosok, táncok

Egzotikus zene
Ír és skót dalok és táncok, meditációs zene

 

 

Oldal tetejére